Tegnap volt szerencsém a 2010-es BNV-re ellátogatni. Bár így utólag nem tudom szerencsének lehet-e nevezni a dolgot, mert enyhén szólva nem azt kaptam amire számítottam...
Pár évvel ezelőtt jártam utoljára a BNV-n, ami egész jó benyomásokat tett rám. Tele voltak az épületek kiállítókkal, egy csomó érdekes dolgot láthattam és nem mellékesen, rengeteg ingyen cucchoz lehetett jutni (kóstolók, termékminták).
Ezzel szemben az ideire talán a szánalmas a legmegfelelőbb szó. Csak azért nem tűnt még lepukkantabbnak az egész, mivel BKV-val közelítettem meg a helyszínt. Miután kiszálltunk a szétrohadó 2-es metró szerelvényből a Pillangó utcánál, elkezdtük keresni a beharangozott kisvonatot amely ingyenesen szállította volna az utasokat a kiállítás főbejáratáig. Lehet, hogy csak a mi figyelmünket kerülte el a dolog, de a főbejáratig sétálva sehol sem találkoztunk a kisvonattal, továbbá csak 1 kiírást találtunk ahol a lovi bejáratára utaltak mint megálló, de a bejárat 300 méterrel a BNV előtt volt, azt meg már gyalog is lesétáltuk. Nem mintha a Pillangó utcai metrómegállótól annyira messze lett volna a BNV kapuja, dehát ha már lehetőség nyílik egy ekkora technikai csodával utazni, akkor azt már nem akartam kihagyni.
Na mindegy a lényeg, hogy viszonylag egyszerűen eljutottunk a kapuig. Ott egy kisebb vita után (nem mi folytattuk, hanem a sorban előttünk álló a jegypénztárossal) a megfelelő összeg befizetése után már be is jutottunk. A vitáról csak annyit, hogy a jegypénztár ablakán innen álló vitapartner kb. 20-szor elmondta, hogy ő mint vidéki ember nem tudhatta, hogy akkor most kint parkol vagy bent parkol. Nekem sikerült átérezni a helyzetét, hiszen sokszor van úgy az ember, hogy nem tudja, hogy akkor most kint van vagy bent van... :)
Már korán feltünt a rendezvény térképén, hogy néhány csarnok üres, de még bizakodtam. Tele volt a programfüzet mindenféle ígéretekkel. Volt például indiai részleg, borok háza, meg ahol finomságokat árulnak. Az A pavilonnal kezdtük ahol számomra nyilvánvalóvá vált, hogy egy mai magyar ember két dolog nélkül semmiképp sem élhet: az egyik a jakuzzi, a másik a masszirzó fotel. Előszür azt hittem, a kiállítás annyira nagy, hogy még azt is megengedhették maguknak, hogy az A csarnok minimum 1/4-ed részét ezek töltsék ki. Nem igazán érdekelt a dolog így gyorsan továbbálltunk, következhetett az általam csak telesoppos részlegnek nevetett terület, ahol emlékeim szerint a gőzölős vasaló volt a kiállítás "sztárja". Hogy ne legyen túl nagy kontraszt a masszírozós fotelek és a vasalók között, a sima átmenetet a mobil masszírozó gépek biztosították.
Az A csarnok utolsó kis szegletében kapott helyet a borok-házának nevezett 4-5 kiállító stand. Volt még marcipánárus 600Ft/10deka áron, persze mindenki csak csodállta az amúgy annyira nem különleges dolgot. Akkor azért eszembe jutott, hogy vajon biztos rosszat jelentett volna-e az üzletnek, ha egy kicsivel olcsóbban adják a marcipánt. Így azt érték el, hogy mindenki láthatta, szép marcipánjaik vannak, de hogy az ízük milyen lehet, arról csak találgathatunk. Pozitív életfelfogású emberek akár még finomnak is gondolhatják...
Szerény véleményem szerint az idei BNV-t a kisállat kiállítás mentette meg. Az tényleg jó volt, bár ezt egyszer már láttam a Lurdy házban. Furcsa gondolatokat ébresztett a macskaketrecek és a büfé közelségének látványa, nem tudom mennyire lehet egy jó kolbászt élvezni úgy, hogy közben tüzelő macskák szaga terjeng a levegőben.
A következő részlegben kristályokat és könyveket lehetett "akciós áron" venni, nem mintha nem lehetne ugyanezeket ugyanennyiért a bevásárlóközpontokban megkapni. A vasútmodell terepasztal megint érdekes volt, ill. a modellautók is rendben voltak. Bár nem igazán értettem, hogy mit keresnek ezek a BNV-n.
Az utolsó részleg a D pavilon volt melyet meglátogattunk. Az előzetes reklámok alapján valami nagyon indiai/kinai-ra számítottam. Meg is kaptam: most már tudom, hogy India kizárólagosan a sálak és falvédők országa. Továbbá az indiai emberek szeretik a dinnyét és furcsa szaguk van. Gyakorlatilag sikerült felépíteniük a szervezőknek az Ázsia center mását mely bár Európában elég hátul kullogunk mostanában, de azért úgy érzem, hogy még mindig nem képvisel értéket a társadalom számára.
Ezzel le is zárult volna a 2010-es BNV, azonban a szervezők gondoskodtak arról, hogy nehogy a hazaút túl nagy kontrasztot jelentsen a látottakhoz, így lehetővé tették a nagyérdeműnek, hogy ingyenes retro-busszal közelítse meg a Pillangó utcai metrómegállót. A busz a kijáratnal állt és semmi sem utalt arra, hogy ez utasokat hivatott szállítani. Maga a retro jelleg ösztökélt néhány bátrabb látogatót, hogy meg merje kérdezni a sofőrt: mégis milyen célból áll ítt ez a busz. Ilyen erővel egyébként a mellette kiállított Honda CRZ-be is beszállhattam volna, mivel annak is nyitva volt az ajtaja... A buszvezető nem a forgalmasabb utat választotta, hanem mindenki megrökönyödésére a lovi területén az istállók között kanyarogva juttatott el minket a Pillangó utcai metrómegálló mögé. Bár érdekes dolgokat láttunk az út során, azonban oda kellett figyelni nehogy pofánvágjon egy-egy jobban behajló faág. Az utat nem az ilyen nagy buszokhoz méretezték ugyanis.
Ezután következett számomra az igazi megvilágosodás, mivel megtaláltuk az ingyenes kisvonatot. A metrómegálló mögött állt, túl a paravánon, ahol senki sem láthatta. Ráadásul egy számunka eddig ismeretlen aluljárón vezetett hozzá az út, mely csak ideiglenesen szokott lenni megnyitva (legalabbis az állapotából erre következtettem). A buszról leszállva először nem is tudta senki, hogy akkor most merre kellene menni, többek engem kérdezgettek, mintha én tudnám, hogy hol a kijárat. Valaki aztán talált egy lépcsőt mely valami sötét folyosóra vezetett, néhány férfi előre is futott megnézni, hogy hol van a kijárat. Végülis kiderült, hogy az állomásra vezet, így véget is ért eme nagyszerű kaland.
Ezúton gratulálok a szervezőknek!
